Az 1831. évi kolera Békés megyében
A nádor 1831. július 1-én kelt rendeletével értesítette a megyét, hogy a Máramarosból Szolnokra sót szállító szekeresek behurcolták a napkeleti epekórsághoz hasonló nyavalyát, és elrendelte a katonai kordon felállítását. Vidovích Ferenc szarvasi szolgabíró jelentése szerint azonban „július 9-én de. 11 órakor a Kecskemétről (a záróvonal kiegészítésére) odaérkezett 45 főnyi ulánus katonaság közül kettő még aznap 6 óra tájban a kolera szimptómái (tünetei) között megbetegedett." Az egyik másnap, a másik harmadnap meg is halt. Erre a hírre a július 13-i közgyűlés a kordont Gyomától Csorváson át a csongrádi határig terjedő vonalra helyeztette.
A betegség helységen belüli továbbterjedésének megakadályozására egymást érték a rendeletek. A házat, melyben koleragyanús beteget találtak, azon nyomban őrizet alá vették, azt senki el nem hagyhatta, senki be nem mehetett oda 20 napon át. A kolerában elhunytakat minden temetési pompa és összegyülekezést hirdető harangszó, koporsó és pap nélkül mezítelenül, 7-8 lábnyi mély sírokban, minden kísérő nélkül, külön sírásók által s külön temetőbe, oltatlan mésszel egy tenyérnyire behintve temették el. A halottak ruháit, fehér- és ágyneműit elégették, azok hamuját mélyen eltemették. A házat, amelyben feküdtek fertőtlenítették. A fertőtlenítés egyik legjobb módjának a füstölést tartották. Erre a július 13-i megyei közgyűlés már rendeletet adott ki.
Az orvosok tehetetlenül álltak a betegséggel szemben. A felsőbb hatóságok különféle „jó bevált" gyógymódot ajánlottak. Védekezés gyanánt a köznép ecetbe, pálinkába tört fokhagymát evett, úgy tartották ez „sokakat feléleszt“.
A lakosság kezdettől fogva bizalmatlanul és ellenszenvvel fogadta a rendeleteket. A doktorokat azzal vádolták, hogy a kutakban megmérgesítették a vizet, mivel aki vizet ivott, az mindjárt meghalt. Azt látták, hogy az urak nem halnak, csak a legszegényebb sorsúak, ezért azt gondolták az uraságok akarták elpusztítani jobbágyaikat. Gyakran eltitkolták hozzátartozóik kolerában való elhalálozását, hogy a kellő tiszteletet megadva temethessék el őket.
A megye belátta, hogy a kordonok nem gátolják a járvány terjedését, augusztus 18-i közgyűlésén visszarendelte a kiállított őröket és a járáskelést szabaddá tette, egyedül a csoportosulást tiltotta.
A kolerás időkből származó vízszűrő kőedényt megújult állandó kiállításunkban tekinthetik majd meg a látogatók.