Az idol Makkay János 1977-78-as feltárásakor, egy újkőkori ház bontása során került felszínre, Szarvastól északra a Malom-zugi-csatorna nevű lelőhelyen. Méretét tekintve az eddigi legnagyobb magyarországi középső neolit idol. A szobor feje hátracsapott, háromszög alakú, az arcot plasztikus, hegyes orr, míg a száját beböködött ponttal jelölték. Teste lapos, tégla formájú, a bekarcolt geometrikus díszítések a szőtt ruhák mintáját szimbolizálják. A lapos, háromszög arcforma alapján vélhetően egy maszkot viselő, istenséget ábrázol. A karok és lábak kialakítása elnagyolt, vállrésznél átfúrt, ami egy madzaggal átfűzve a felakasztást, felfüggesztést szolgálhatta.
"Ékszerbolt"
Köszöntjük önöket az ékszerboltban! Az itt látható tárgyak segítségével bemutatjuk önöknek milyen ékszereket hordtak az ősi korok emberei, és hogyan változtak az ékszerek az idő előrehaladásával együtt.
A kapun belépve, baloldalon az első vitrinben az őskor ékszerei kaptak helyet. Az egyszerűbb amulettek mellett láthatóak itt tengeri kagylókból és csigákból készült ékszerek is, ezek bizonyítják, hogy a távolsági kereskedelem már akkoriban is létezett. A bronzkori ékszerek mellett megtekinthetik a szkíták testpecsételéshez készített pintaderáit, melyeket hasonlóan használtak, mint a mai bélyegzőket. Testre, ruhára pecsételtek velük különböző motívumokat. Ugyanitt láthatóak a vaskori kelták jellegzetes hólyagos lábperecei is.
Balkéz felé, a következő vitrinben a népvándorlás korának ékszereiből láthatnak válogatást, melyek közül kiemelendőek a germán gepidák kétoldalas csont fésűi, illetve az avarok csodálatos arany ékszerei.
A vitrinek előtt elhelyezkedő pultban a római kori szarmaták ékszerei láthatóak. A szarmaták élénk kereskedelmi kapcsolatot folytattak a rómaiakkal, ezt ékszereiken is jól nyomon lehet követni. Számos római és római mintára készült tárgy található a pultban. A korszak legjellegzetesebb ékszertípusa a fibula, mely tulajdonképpen egy díszesen kivitelezett ruhakapcsoló tű, mellyel a római mintára készült tógaszerű lepelruháikat kapcsolták össze. A szarmaták rengeteg üvegpasztából, illetve különböző kövekből (pl. borostyánból) készült gyöngyöt is használtak nyakláncnak, karkötőnek, de ruhájuk szegélyeit is gyöngyökkel díszítették. Ezeknek a gyöngyöknek az elhelyezkedéséből tudjuk, hogy a szarmata nők is hordtak nadrágot.
A terem közepén látható karperec a honfoglaló magyarokhoz köthető. Eredeti formájában egy csuklós pánttal zárható bizánci mintára készült karperec volt. Értéke miatt már valószínűleg viselőjének örökösei darabokra vágták, így csak az itt látható két töredéke maradt meg. A rajta látható mitikus állatalak és növényi motívumok a honfoglalók legelőkelőbb rétegének ékszereire jellemzőek.
A termen körbeérve, az ajtó melletti vitrinben a honfoglaló magyarok egyszerűbb ékszerei és a középkori magyarság ékszerei kaptak helyet.
A falon található tablók segítségével átfogóbb képet kaphatnak az ékszerek és a társadalom kapcsolatáról, arról, hogy a hitvilág miképp befolyásolta az ékszerek viselését, és hogy miképpen szépítkeztek a régi korok emberei.
Kiemelt tárgy
Háromszögfejű agyagszobor (idol)
alfoldi_vonaldiszes_keramia (-5500 - -5000)
Pávasárkány ábrázolásokkal díszített csuklós pántkarperec töredékei Szarvasról
honfoglalas ( - )
A szarvasi honfoglalás kori karperec töredékei a Vajda Péter Gimnázium gyűjteményéből kerültek át a Tessedik Sámuel Múzeumba. Lelőhelye ismeretlen, valószínűleg Krecsmárik Endre szarvasi tanár ásatásai során került elő a múlt század ’20-as éveiben, esetleg szarvasi távozása és halála után egy tanítványa vihette be a gimnáziumba 1930 és 1950 között. A töredékek hiányos volta ellenére teljes szerkezete jól rekonstruálható. A vékony ezüst lemezpántot bizánci mintára egy csuklós taggal zárták, melynek nyomai a töredékeken megfigyelhetőek. Hasonló bizánci karperec ép formában a Tiszaeszlár-bashalmi (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) honfoglalás kori temetőből ismert. A lemez díszítését az ötvös poncolásos technikával alakította ki. Felületén keretbe foglalt mitikus állatalakok láthatóak, melyeken oldalukból vagy hátukból kinövő növényi ornamentika látható, mely vagy az állat visszakunkorodó farka, vagy akár a lovast szimbolizáló életfamotívum is lehet. Az állatok váltakozva egymásnak háttal és egymással szemben állnak, az őket befoglaló kerek kereteket szintén növényi ornamentika köti össze. A tárgy az előkelő honfoglalókat jellemző ún. tarsolylemezek köréhez tartozik, és feltehetően még a honfoglalás előtti időkben készült, valahol Kijev környékén. A karperecen látható mitikus állatalakokat Kovalovszki Júlia szárny nélküli griffnek határozta meg, de felmerült az is, hogy növényi mintákból alakított ló (táltos) látható a képen.
Kiemelt érdekességek
Agyag pecsétlő
Barna, kézzel formált, ovális alakú agyag pecsétlő. Egyik oldala lapos és keretbe foglalt geometrikus „E” szerű minta van bekarcolva. Másik része fogásra alkalmas
Bekarcolt díszű csőtalpas edény töredéke
vörösesbarna, kézzel formált, külső oldalán bekarcolt, geometrikus vonalmintával és rátett, plasztikus, benyomott bütyökdísszel díszített csőtalpas edény töredéke. Méretek: Ma.: 13,5 cm, Sz: 17 cm Lelőhely: Szarvas–Kovács-halom, teleplelet. Ásató: Makkay János – Goldmann György (1976)
Római kori trapéz alakú zománcberakásos (emailos) fibula
Római kori trapéz alakú zománcberakásos (emailos) fibula, egy 2020. június 3-i régészeti megfigyeléshez kapcsolódó műszeres lelőhely-felderítés során került elő a Szarvas-Halásztelek, Sziráczki-tanya nevű lelőhelyen mely a Nagyfoki-holtág partján található. A lelet azóta restaurálva lett. (A lelet megtalálói: Kelemen Gábor és Czesznak Zsolt, fotó: Baksáné Bacsu Anita)