A tűtartót 1983. április 27-én találta Juhász Irén - a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum régésze - egy 460 síros késő avar kori temető leletmentése során, a várostól keletre található volt Grexa-téglagyár területén, a 44-es főút déli oldalán. A 67. számú női sírban a juhcsontból készült tűtartón kívül még egy orsógomb került elő. A rovásírásos felirat betűi a híres nagyszentmiklósi kincs felirataival mutatnak rokonságot. Azóta a feliratot több neves kutató megkísérelte megfejteni: Róna-Tas András ótörök nyelvből, Vékony Gábor magyar nyelvből, Harmatta János pedig részben török, részben magyar nyelvből, de újabb, nagyobb terjedelmű korabeli szövegek előkerüléséig a szarvasi tűtartó még őrzi a titkát.
Az egyik egy avar korból származó tűtartó. A vasból, vagy bronzból készült tűket bőrszíjba, vagy vászoncsíkba szúrva hordták, a tűtartót pedig erre húzták rá. A szalag végére bogot kötöttek, hogy megakadályozza a tűtartó lecsúszását. Ilyen, csontból készült kis tűtartók gyakran előfordulnak avar kori női sírokban, az avar korban végig jellemző volt a használatuk. Ez azonban egy különleges darab, mely kiemelkedik a többi közül. Ennek ugyanis mind a négy oldalát rovásjelek díszítik, ez a legkorábbi összefüggő rovásírásos szövegemlékünk. Ugyanitt látható egy másik tárgy, amin egy rövid rovásírásos szöveg található, egy öntött bronz szíjvég, szintén az avar korból.
A rovásírásról valószínüleg mindenki hallott már, rovásírásos névtáblák vannak szinte minden település határában, mégis keveset tudunk erről az írásmódról. A teremben található tablókon bemutatjuk a rovásírások történetét. Külön tablón szerepelnek a germán rúnaírások, a Belső-Ázsiában, Mongóliában felfedezett türk rovásírás, és az ún. Kelet-európai rovásírások. Ez utóbbiak közé tartoznak a Kárpát-medencei rovásírások, melyeknek három nagyobb korszakát lehet elkülöníteni.
A legkorábbiak a késő-avar korban (Kr. u. 8-9. század) megjelenő avar rovásírások, melyek a híres nagyszentmiklósi aranyedényeken is megtalálhatóak. Az avar rovásírások eddigi leghosszabb, legalább 59 jelet tartalmazó emléke a teremben kiállított tűtartón látható. Sajnos a teljes feliratot még nem sikerült megfejteni, de egyes jelek és istennevek biztosan kiolvashatóak rajta. Újabb hasonló terjedelmű emlék előkerülése esetén a szarvasi felirat megfejtéséhez is közelebb kerülhetünk. A másik két korszaka a Kárpát-medence rovásírásos emlékeinek a honfoglalás kor, és a 13. századtól ismert székely rovásírások.
A teremben a két tárgy bemutatása mellett a tablókon részletesen foglalkozunk a rovásírások történetével és a Kárpát-medencei emlékanyagával is.
Ha valaki jobban el szeretne mélyedni a rovásjelek megismerésében, akkor javasoljuk, hogy próbálja ki az itt található rovásírásos játékokat is! Ne feledje, hogy a rovásírást jobbról balra kell olvasni!
Kiemelt tárgy
Kiemelt érdekességek
A Szarvas-Rózsás-halom lelőhelyen több ütemben végzett leletmentést, illetve
tervásatást Juhász Irén, a Tessedik Sámuel Múzeum régésze. 1990. október 9-én tárta fel a 88. számú
késő avar kori sírt, melyben egy idős korú férfi csontjai, illetve övének felszerelései kerültek elő (csat,
övveretek, kisszíjvégek, nagyszíjvég). Juhász Irén 1990. november 15-én a leletek restaurálásra való
előkészítése során vette észre, hogy az öntött bronz nagyszíjvég egyik keskeny hosszanti oldalába
rovásjelek vannak bekarcolva, melyekből 12-14 jel meghatározható. A nagyszíjvég maga öntött bronz,
ónozott felületű, teste áttört, liliomos mintázatú. Felső végén hármas lapított gömbből álló két füllel
kapcsolódott a szíjhoz. Peremes kiképzésű oldalain végig gyöngyözött minta fut. A liliomos szíjvégkre
vonatkozó ismereteink alapján a lelet valamikor a 9. század első évtizedeiben kerülhetett a sírba, így
elmondhatjuk, hogy készítésének, és a felirat készülésének időpontja közel azonos a rovásírásos
tűtartó korával.