Kiállítások

Állandó kiállítások

Árpád kor

Könyvesbolt kiállítás

Üdvözöljük a könyvesboltban! Ebben a teremben megismerkedhet a rovásírás történetével, és megtekinthet két olyan ritkaságszámba menő leletet, melyeken rovásírásos szöveg maradt ránk, ráadásul itt, Szarvas környékén leltek rájuk a régészek. Az egyik egy avar korból származó tűtartó. A vasból, vagy bronzból készült tűket bőrszíjba, vagy vászoncsíkba szúrva hordták, a tűtartót pedig erre húzták rá. A szalag végére bogot kötöttek, hogy megakadályozza a tűtartó lecsúszását. Ilyen, csontból készült kis tűtartók gyakran előfordulnak avar kori női sírokban, az avar korban végig jellemző volt a használatuk. Ez azonban egy különleges darab, mely kiemelkedik a többi közül. Ennek ugyanis mind a négy oldalát rovásjelek díszítik, ez a legkorábbi összefüggő rovásírásos szövegemlékünk. Ugyanitt látható egy másik tárgy, amin egy rövid rovásírásos szöveg található, egy öntött bronz szíjvég, szintén az avar korból. A rovásírásról valószínüleg mindenki hallott már, rovásírásos névtáblák vannak szinte minden település határában, mégis keveset tudunk erről az írásmódról. A teremben található tablókon bemutatjuk a rovásírások történetét. Külön tablón szerepelnek a germán rúnaírások, a Belső-Ázsiában, Mongóliában felfedezett türk rovásírás, és az ún. Kelet-európai rovásírások. Ez utóbbiak közé tartoznak a Kárpát-medencei rovásírások, melyeknek három nagyobb korszakát lehet elkülöníteni. A legkorábbiak a késő-avar korban (Kr. u. 8-9. század) megjelenő avar rovásírások, melyek a híres nagyszentmiklósi aranyedényeken is megtalálhatóak. Az avar rovásírások eddigi leghosszabb, legalább 59 jelet tartalmazó emléke a teremben kiállított tűtartón látható. Sajnos a teljes feliratot még nem sikerült megfejteni, de egyes jelek és istennevek biztosan kiolvashatóak rajta. Újabb hasonló terjedelmű emlék előkerülése esetén a szarvasi felirat megfejtéséhez is közelebb kerülhetünk. A másik két korszaka a Kárpát-medence rovásírásos emlékeinek a honfoglalás kor, és a 13. századtól ismert székely rovásírások. A teremben a két tárgy bemutatása mellett a tablókon részletesen foglalkozunk a rovásírások történetével és a Kárpát-medencei emlékanyagával is. Ha valaki jobban el szeretne mélyedni a rovásjelek megismerésében, akkor javasoljuk, hogy próbálja ki az itt található rovásírásos játékokat is! Ne feledje, hogy a rovásírást jobbról balra kell olvasni!
Árpád kor

Ékszerbolt kiállítás

Köszöntjük önöket az ékszerboltban! Az itt látható tárgyak segítségével bemutatjuk önöknek milyen ékszereket hordtak az ősi korok emberei, és hogyan változtak az ékszerek az idő előrehaladásával együtt. A kapun belépve, baloldalon az első vitrinben az őskor ékszerei kaptak helyet. Az egyszerűbb amulettek mellett láthatóak itt tengeri kagylókból és csigákból készült ékszerek is, ezek bizonyítják, hogy a távolsági kereskedelem már akkoriban is létezett. A bronzkori ékszerek mellett megtekinthetik a szkíták testpecsételéshez készített pintaderáit, melyeket hasonlóan használtak, mint a mai bélyegzőket. Testre, ruhára pecsételtek velük különböző motívumokat. Ugyanitt láthatóak a vaskori kelták jellegzetes hólyagos lábperecei is. Balkéz felé, a következő vitrinben a népvándorlás korának ékszereiből láthatnak válogatást, melyek közül kiemelendőek a germán gepidák kétoldalas csont fésűi, illetve az avarok csodálatos arany ékszerei. A vitrinek előtt elhelyezkedő pultban a római kori szarmaták ékszerei láthatóak. A szarmaták élénk kereskedelmi kapcsolatot folytattak a rómaiakkal, ezt ékszereiken is jól nyomon lehet követni. Számos római és római mintára készült tárgy található a pultban. A korszak legjellegzetesebb ékszertípusa a fibula, mely tulajdonképpen egy díszesen kivitelezett ruhakapcsoló tű, mellyel a római mintára készült tógaszerű lepelruháikat kapcsolták össze. A szarmaták rengeteg üvegpasztából, illetve különböző kövekből (pl. borostyánból) készült gyöngyöt is használtak nyakláncnak, karkötőnek, de ruhájuk szegélyeit is gyöngyökkel díszítették. Ezeknek a gyöngyöknek az elhelyezkedéséből tudjuk, hogy a szarmata nők is hordtak nadrágot. A terem közepén látható karperec a honfoglaló magyarokhoz köthető. Eredeti formájában egy csuklós pánttal zárható bizánci mintára készült karperec volt. Értéke miatt már valószínűleg viselőjének örökösei darabokra vágták, így csak az itt látható két töredéke maradt meg. A rajta látható mitikus állatalak és növényi motívumok a honfoglalók legelőkelőbb rétegének ékszereire jellemzőek. A termen körbeérve, az ajtó melletti vitrinben a honfoglaló magyarok egyszerűbb ékszerei és a középkori magyarság ékszerei kaptak helyet. A falon található tablók segítségével átfogóbb képet kaphatnak az ékszerek és a társadalom kapcsolatáról, arról, hogy a hitvilág miképp befolyásolta az ékszerek viselését, és hogy miképpen szépítkeztek a régi korok emberei.

Galéria

Múzeumunk

⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀